Miután elmentek, íme az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szól: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. – Máté 2,13-15
Karácsony csendje könnyen azt az érzetet kelti bennünk, hogy minden veszély elmúlt, hogy a fény végleg legyőzte a sötétséget. Máté evangéliuma azonban nem engedi, hogy illúziókba ringassuk magunkat. Vasárnapi ige emlékeztethet erre. A bölcsek távozása után nem megnyugvás, hanem menekülés következik; nem ünnep, hanem figyelmeztetés. Isten angyala Józsefet szólítja meg, és egy törékeny élet sorsát bízza rá: „Vedd a gyermeket, és menekülj.” Ebben a történetben egyszerre van jelen az isteni gondviselés és az emberi felelősség, a megváltás ígérete és a világ kegyetlensége. Vasárnapi ige hangsúlyozza mindezt. Nagy Mariann lelkésznő gondolatai arra hívnak bennünket, hogy ne csak Betlehemre emlékezzünk, hanem arra is, mit jelent ma vigyázni a ránk bízott Krisztusra – karácsony után, a hétköznapok valóságában.
