Az élet zajában könnyen elveszítjük a belső nyugalmunkat. Sietünk, tervezünk, intézünk, és közben gyakran megfeledkezünk arról, ami igazán számít: a béke és a nyugalom, amit Jézus ígér nekünk. Nagy Mariann gondolatai pontosan erről szólnak – arról, hogyan lehet ma, a rohanó világban is tudatosan rátalálni a belső békére, hogyan mondjunk néha nemet, hogy helyet adjunk magunknak, a lelki kertünknek, és ne hagyjuk, hogy a mindennapi sürgés-forgás kimerítsen bennünket.
Jézus üzenete egyszerű, jól érthető, világos
üzenet: békességet hagyok rátok. Erre a békére
vágyom leginkább. Arra, ami bennem él, amit a
lelkemben érzek.
Gyakran imádkozom érte. De mostanában
ritkán vagyok tudatos ebben, mert sietek,
rohanok, tervezek, szervezek, s érzem, hogy a
sietség semmilyen előnnyel nem jár.
Kierkegard: a legtöbb ember olyan őrült
tempóban hajszolja az élvezetet, hogy el is siet
mellette.
Hogy hogyan kell nagyobb békességre lelni?
Mondj nem-et! Leginkább magamnak kell nem-
et mondani. Ma nem sietek. Nem kapkodok.
Nem leszek türelmetlen. Isten ránk bízza a
mieinket, ószövetségi bibliai képpel élve a
„szőlőskert” gondozását – s meg is teszünk
mindent annak érdekében, hogy rendben
legyen a családi, munkahelyi szőlőskert. De asaját kertünkre sokszor nem marad energia.
Miközben másokért tevékenykedünk,
önmagunkért nem fáradunk. S ennek lehet egy
szomorú vége: kiégés, kimerülés, fásultság.
Bibliai képpel Jeremiás könyvéből: „jaj, de
összetört az erős bot, az ékes pálca”. Jézus
békességet hagyott nekünk. Merítsünk belőle.
Nagy Mariann, Református lelkésznő
