„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
János 13:34–35
Nagy Mariann lelkésznő adventi üzenete csendesen, mégis mélyen szólít meg bennünket. Arra emlékeztet, hogy a szeretet nem érdem kérdése, hanem válasz a szükségre – olyan „gyógyszer”, amelyet tovább kell adnunk. Advent idején különösen is megállít ez a gondolat: amit kapunk, azért kapjuk, hogy mások javára váljon. Isten szeretetének legnagyobb ajándéka Krisztus eljövetele, amely nemcsak ünneplésre, hanem felelősségre is hív.
A lelkésznő őszintén mutat rá arra a feszültségre, amelyet mindannyian érzünk: miközben vágyunk a békére és az ünnep szépségére, sokszor meg nem értés, közömbösség és széthúzás vesz körül bennünket. Advent azonban lehetőség arra, hogy ne csak hangulatot teremtsünk, hanem megőrizzünk és továbbvigyünk valamit a karácsony lelkületéből – az önzetlenségből, a jószívű adakozásból, az egymás iránti figyelemből.
Nagy Mariann lelkésznő bátorítása szerint a békesség ott kezdődik, ahol mi magunk teszünk érte. Mindannyian Isten ajándékai vagyunk egymás számára, és van olyan szeretet, olyan odafordulás, amelyet csak mi tudunk megadni. Ha adventben nyitott szemmel és szívvel keressük, kinek van szüksége ránk, akkor Krisztus szeretete valóban láthatóvá válik bennünk – ahogyan Jézus tanította: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
